Dió

Dió: a zöld burok, ami barnára festi az ujjad

Aki már szedett ősszel diót a fa alól, tudja, hogy a zöld külső burok néhány perc alatt barnára festi az ujjakat. A kemény héj alatt ráncos, olajos mag rejtőzik, vajas-krémes, enyhén kesernyés ízzel. Sütemények, saláták és sajttányérok állandó szereplője, ráadásul fehérjében gazdag, és jó rostforrás is.

Eredet és történelem

A közönséges dió (Juglans regia) őshazáját általában Közép-Ázsia és a Balkán közötti területen keresik, és az ember nagyon régóta gyűjti, majd ülteti. Az ókori görögök és rómaiak már ismerték és termesztették, a Kárpát-medencében is régóta él, a magyar kertekben és a porták végén pedig szinte hagyományos fa a diófa: sok régi udvarban ma is ott áll egy nagy, több évtizedes példány. A latin nemzetségnév, a Juglans, a források szerint a „Jupiter makkja” (Iovis glans) kifejezésre megy vissza. A dió sokáig azért is számított értékesnek, mert a kemény héj miatt hónapokig eltartható volt, így a téli kamra fontos, energiadús hozzávalója lehetett.

Érdekességek és meglepő tények

• Botanikailag a dió csonthéjas termés: amit megeszel, az a kemény kő belsejében fejlődő mag, a zöld burok pedig a gyümölcshús megfelelője.
• A diófa levele és gyökere juglon nevű anyagot bocsát ki, amely egyes növényeknek, például a paradicsomnak, árt, ezért a diófa alá ritkán ültetnek veteményt.
• A június táján szedett, még puha, zöld dióból dióbefőtt és likőr készül; az olasz nocino is ebből az alapból születik.
• Régen a karácsonyfát aranyozott dióval is díszítették, a dió pedig a mai napig ott van az ünnepi asztalon a diós beigli tölteléke formájában.
• A hidegen sajtolt dióolajat salátaöntetbe és hideg ételekre használják, sütésre viszont nem való, mert hevítve keserű lesz.

Hasznos tudnivalók a konyhában

Héjában vásárolva olyan diót válassz, amely nehéz, nem zörög benne a mag, és a héja ép, repedésmentes. Kifejtett diónál szagold meg: friss, diós illat kell, a festékszerű, avas szag az öreg olaj jele. Diófélét tartalmaz, ezért a diófélékre allergiásoknak nem való.

Héjában hűvös, száraz helyen hónapokig eláll; kifejtve zárt dobozban a hűtőben vagy a fagyasztóban tárold, mert a magas olajtartalom miatt gyorsan avasodik.

Sajthoz, mézhez, almához, körtéhez, céklához, csokoládéhoz, fahéjhoz és a camembert olvadt krémességéhez egyaránt jól illik. Profi tipp: pörköld meg száraz serpenyőben vagy 160–170 °C-os sütőben néhány perc alatt, közben figyeld, mert könnyen megég és keserű lesz; aprítás előtt hagyd kihűlni.