Sótlan pisztácia

Pisztácia: élénkzöld magbél, amely édesben és sósban is helytáll

A pisztácia héja érés közben magától megreped, résnyire kinyílik, és előbukkan az élénkzöld magbél, amelyet vékony, lilás-barnás hártya borít. A sótlan változat azért hálás, mert a mag saját, enyhén édeskés, diós íze érvényesül, és a sózást te szabályozod: édes krémbe, sajttortába és sós ételbe egyaránt kerülhet.

Eredet és történelem

A pisztácia (Pistacia vera) Közép- és Nyugat-Ázsia száraz, forró éghajlatú vidékein őshonos, és a régészeti leletek szerint az emberek már ősidők óta gyűjtik. Idősebb Plinius szerint Itáliába az 1. században Lucius Vitellius, Szíria helytartója hozta be; a Földközi-tenger térségében, például Szicíliában ma is termesztik. A fa a hideg telet és a forró, száraz nyarat is jól tűri, és Iránban, az Egyesült Államokban és Törökországban is jelentős a termesztése. Betakarítás után a termés külső burkát eltávolítják, majd megszárítják. A sótlan pisztácia nem sózott mag – héjas vagy hántolt –, amelyet ma sokféle desszertben és ételben használnak.

Érdekességek és meglepő tények

• A pisztácia a kesudió és a mangó rokona: mindhárom ugyanabba a növénycsaládba tartozik.
• A pisztáciafa váltakozva terem: egy bőtermő évet rendszerint gyengébb termésű év követ.
• A magbélt fedő vékony hártya rövid forrázás után könnyen lehúzható, és alatta még élénkebb zöld szín bukkan elő.
• Az olasz mortadella egyes változataiban pisztáciadarabok is találhatók, tehát a pisztácia nemcsak édességekbe való.
• A pisztáciakrémből és kadaifból, vagyis vékony, aprószálas tésztából készülő „dubai csokoládé” a 2020-as évek egyik közösségi médiás slágere lett.

Hasznos tudnivalók a konyhában

Vásárláskor a magbél élénk- vagy sötétzöld, feszes és nem ráncos legyen; a dohos, avas szagú vagy penészfoltos magot dobd ki. Mivel sok zsírt tartalmaz, idővel avasodhat, ezért inkább kisebb csomagot vegyél, és nézd a szavatossági időt. Diófélét tartalmaz, ezért diófélére allergiásoknak nem való, és a vendégeknek is jelezd. Zárt edényben, hűvös, sötét helyen tárold; melegebb időben a hűtőben vagy a fagyasztóban tovább megőrzi az ízét.

Sótlanul te szabályozod a sót, így édes krémbe, fagylaltba, sütibe és sós pesztóba, panírba, salátára is jó. Száraz serpenyőben néhány perc pirítás elmélyíti az illatát, de vigyázz, mert gyorsan megég.

Ha élénkzöld színt szeretnél marcipánhoz vagy krémhez, forrázd le a magokat egy percre, majd törölközőben dörzsöld le a hártyát. Fehér csokoládéval, málnával, citrusfélékkel, kardamommal, rózsavízzel és mézzel párosul a legjobban.