Szeletelt mandula

Szeletelt mandula: papírvékony szirmok, amelyeket egy pillanat alatt kell pirítani

Aki már pirított szeletelt mandulát, ismeri a pillanatot: a serpenyőben még halványak a vékony lapkák, aztán pár másodperc alatt aranyszínűek és illatosak lesznek, még egy kis idő, és már megégtek. Ez a vékonyság adja a ropogós, könnyű állagot, amellyel a krémlevesektől a süteményekig szinte mindent feldobhatsz.

Eredet és történelem

A mandulafa (Prunus dulcis) Nyugat-Ázsia és a Közel-Kelet száraz, hegyvidéki tájairól származik, innen terjedt el a Földközi-tenger térségébe már az ókorban. Botanikailag a mandula nem valódi dió, hanem egy csonthéjas gyümölcs magja, és a barackkal, a szilvával és a meggyel áll rokonságban. A középkori európai konyhában a mandulatej különösen fontos volt a böjti időszakokban, a mandula pedig azóta is a marcipán és számos sütemény alapja. Ma a világ mandulatermelésének nagy részét kaliforniai ültetvények adják, de a mediterrán országok, például Spanyolország és Olaszország is régi termőterületek maradtak.

Érdekességek és meglepő tények

• A boltban kapható étkezési mandula az édes fajta; a keserűmandula nyersen nem való fogyasztásra.
• A mandulafa a korán virágzó gyümölcsfák közé tartozik: enyhébb éghajlaton már kora tavasszal, gyakran még a lombfakadás előtt virágzik.
• A szeletelt mandula általában hámozott, ezért világos; a héjas változatnál a vékony lapkákon a barna héj is látszik.
• A mandula a barack közeli rokona: a mandulafa gyümölcse bőrszerű, zöld burok, amely érés után felreped, és a belsejében a kemény héj rejti a magot.
• A serpenyőből kivéve is tovább pirul a hőtől, ezért érdemes a kívánt szín előtt egy kicsivel levenni a tűzről.

Hasznos tudnivalók a konyhában

Vásárláskor a lapkák legyenek világosak, egyenletesek és szárazak; a sárgás, sötét foltos, nagyon porlódó darabok régi vagy rosszul tárolt árut jelezhetnek. Diófélét tartalmaz, ezért diófélékre allergiásoknak nem alkalmas. Nagy felülete miatt a zsírja hamarabb avasodhat, mint az egész magé: zárt edényben, hűvös, sötét helyen tárold, és ha keserű, festékes szagot érzel, dobd ki.

Pirítsd száraz serpenyőben, közepes lángon, folyamatosan kevergetve, 2–3 perc alatt aranyszínűre, majd rögtön öntsd tálba. A karfiolkrémleves tetején ropogós ellenpont, de jól szerepel salátákban, rizsen, sült halon, süteményeken és keksztésztákban is.

Ízben a vanília, a fahéj, a citromhéj, a körte, a barack és a meggy illik hozzá. Profi tipp: a pirítást ne hagyd magára, mert a vékony szeletek a serpenyőben pillanatok alatt a megégés határára érnek.