Szegfűbors

Szegfűbors: Egyetlen bogyó, amelyben fahéj, szegfűszeg és szerecsendió íze keveredik

A szegfűbors a pimentafa szárított, még éretlen korában szedett bogyója, amelynek íze egyszerre emlékeztet a fahéjra, a szegfűszegre és a szerecsendióra. Innen az angol neve is: allspice, vagyis „mindenféle fűszer”. Édes és sós ételekben, süteményekben, savanyúságban és húsok fűszerezésében egyaránt használják, és egyetlen fűszerrel is gazdag, kerek aromát ad.

Eredet és történelem

A pimentafa (Pimenta dioica) Dél-Mexikóban, Közép-Amerikában és a Nagy-Antillákon (például Jamaicán) őshonos. A hagyomány szerint a spanyolok Kolumbusz második útján, Jamaicán találkoztak vele, és feketeborsnak hitték – innen a spanyol „pimienta” (bors) név, amelyből a pimenta szó ered. Európában a 16–17. századra vált ismertté.

A jamaicai hagyományos jerk-fűszerezés egyik fő összetevője, és a hús füstölésére a pimentafa fáját is használják. Magyarországon a mézeskalács, a savanyúság, a kocsonya és a húsok páclevének hagyományos fűszere lett. A skandináv konyhában a pácolt hering és a sült húsok gyakori fűszere is. Egész bogyóként a savanyúságok és a levesek, őrölve a sütemények fűszere.

Érdekességek és meglepő tények

• A bogyót éretlen, zöld korában szedik, majd napon szárítják, ettől lesz sötétbarna és ráncos.
• A szegfűbors illatát ugyanaz az eugenol adja, mint a szegfűszegét, ezért hasonlít rá annyira.
• Botanikailag nem rokona a feketeborsnak (Piper nigrum), csak a bogyó alakja miatt kapta a „bors” nevet.
• Jamaica a szegfűbors legismertebb hagyományos termelője, de ma Mexikóban és Közép-Amerika más országaiban is termesztik.
• A szegfűbors a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik, vagyis a szegfűszegfa rokona.

Hasznos tudnivalók a konyhában

Egészben vásárold, ha teheted: a kis, kerek, sötétbarna, erősen illatos bogyó sokkal tovább megőrzi az aromáját, mint az őrölt. Légmentes dobozban, száraz, sötét helyen tárold, és szükség esetén mozsárban törd. Az őrölt szegfűbors gyorsan veszít az erejéből.

Kis mennyiségben használd, mert domináns: 2–3 szem elég egy fazék levesbe, savanyúság lébe vagy kocsonyába, a mézeskalácstésztába pedig csak egy csipet őrölt. Az egész bogyót főzés közben tedd bele, és tálalás előtt vedd ki.

Ízpárosításhoz babérlevél, fekete bors, kakukkfű, fokhagyma, méz, gyömbér, alma, szilva, vadhús és hering illik hozzá. Profi tipp: a kocsonyába és a savanyúságba egészben tedd, mert a bogyó lassan, egyenletesen engedi ki az ízét.