Metélőhagyma (snidling)

Metélőhagyma: a zöld gyűrűk, amelyeket főzés helyett a végén szórsz a tányérra

A metélőhagyma vékony, üreges, élénkzöld szára finom, mégis határozott hagymaízt hoz a tányérra, nagyjából a vöröshagyma és a zöldfűszerek között félúton. A tálalás előtt frissen szórt gyűrűk színt adnak a krémlevesnek, a tojásos ételnek, a burgonyának és a tejfölös mártásoknak, a friss íze pedig kiegyensúlyozza a gazdagabb fogásokat.

Eredet és történelem

A metélőhagyma (Allium schoenoprasum) az egyik legelterjedtebb hagymaféle: vadon Európa, Ázsia és Észak-Amerika hűvösebb éghajlatú vidékein is megtalálható. Európában valószínűleg évszázadok óta termesztik konyhakertekben, mert évelő, nem kényes, és a hidegben is újra kihajt tavasszal. Egy tő évekig gyarapszik, ezért a fűszerkertek és a konyhaablakok kedvelt növénye lett. A neve a használatára utal: a szárat nem főzik, hanem apróra metélik, azaz vágják. A snidling elnevezés valószínűleg a német nyelvterületen használt Schnittlauch, illetve Schnittling szóból származik. A magyar konyhában a tojásos, túrós és tejfölös ételek, a körözött és a levesek gyakori díszítője.

Érdekességek és meglepő tények

• A metélőhagyma a legkisebb termesztett hagymaféle, üreges, csőszerű levelekkel.
• Gömbölyű, lila virágfejei is ehetők: apró virágokra szedve a saláták látványos díszei, ecetbe áztatva pedig rózsaszínes, hagymaízű ecetet adnak.
• A metélőhagyma a klasszikus francia „fines herbes” keverék egyik tagja a petrezselyem, a turbolya és a tárkony mellett.
• A növény a levágás után újra kinő, ezért cserépben, a konyhaablakban is nevelhető, és hónapokig szedhető.
• A metélőhagymánál nem a hagyma, hanem a zöld szár a termés: a föld alatt csak apró, vékony hagymák fejlődnek.

Hasznos tudnivalók a konyhában

Vásárláskor élénkzöld, feszes, üde szárat keress; a sárgás, ragacsos vagy megfonnyadt köteget hagyd ott. Nedves papírtörlőbe csavarva, zárt dobozban a hűtőben vagy vízzel teli pohárba állítva néhány napig friss marad, a cserepes növényből viszont mindig annyit vághatsz, amennyi éppen kell.

Éles késsel vagy ollóval vágd, mert a tompa kés összenyomja a szárat, és kifolyik a leve. A metélőhagymát mindig az étel tálalása előtt szórd rá vagy keverd bele, mert hő hatására elveszíti az ízét és a színét. Finomra vágva, kis dobozban lefagyasztva jobban őrzi az aromáját, mint szárítva.

Kitűnően illik a tejfölhöz, a túróhoz, a tojáshoz, a burgonyához, a krémlevesekhez, a füstölt lazachoz és a vajhoz. Profi tipp: keverd puha vajhoz egy kevés sóval és citromlével, és kanalazd a kenyérre vagy a sült húsra.