Kelbimbó

Kelbimbó: Apró káposztafejek, amelyeket a fagy tesz édesebbé

Aki látott már kelbimbós szárat a földeken, nehezen felejti: a hosszú, egyenes szár mentén spirálban sorakoznak az aprócska, feszes káposztafejek. A kelbimbó a hideg évszak zöldje, amelynek íze a főzésen múlik: elfőzve keserű és szagos, jól elkészítve viszont diós, enyhén édeskés. Érdemes megbarátkozni vele, mert a kezdeti előítéletek után sokan éppen a sült, karamellizált változatot szeretik meg.

Eredet és történelem

A kelbimbó a káposztafélék nagy családjába tartozik: mint a fejes káposzta, a kel, a karfiol és a brokkoli, ő is a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékének vadkáposztájából (Brassica oleracea) nemesített leszármazott. Mai formája a belga főváros környékén alakult ki, innen az angol Brussels sprouts név; írott említése a források szerint a 16. század végéről is ismert. A hűvös, nedves éghajlatú észak-európai országokban vált igazán népszerűvé, és ma is a téli piacok jellegzetes zöldségei közé tartozik. A magyar név a „kel”, vagyis a kelkáposzta, és a „bimbó” összetétele, ami a fejecskék apró méretére utal.

Érdekességek és meglepő tények

• Egyetlen szár gyakran több tucat kelbimbót hoz, amelyek alulról felfelé haladva érnek.
• A fagy után édesebbé válik: hidegben a növény a keményítő egy részét cukorrá alakítja, ezért a legjobb kelbimbót ősszel és télen kapod.
• A jellegzetes kénes szag a hosszú főzés során felszabaduló, kéntartalmú vegyületektől ered, ezért kellemetlen illatú a túlfőzött kelbimbó.
• A brit karácsonyi ebéd hagyományos köretei között szinte mindig ott van a kelbimbó.
• A kisebb, feszes fejek általában zsengébbek és édesebbek, mint a nagyok.

Hasznos tudnivalók a konyhában

Válassz kemény, feszes, élénkzöld, zárt fejeket; a sárguló, foltos vagy laza levelűek régebbiek. Az egyforma méretűek egyszerre puhulnak meg. Ha szárán árulják, tovább marad friss.

Mosatlanul, perforált zacskóban vagy dobozban, a hűtő zöldségtartójában legfeljebb egy hétig tartható. Hosszabb tárolásra blansírozva – forrásban lévő vízben rövid ideig főzve, majd jeges vízbe téve – lefagyasztható.

Vágd le a tövét, és távolítsd el a megsárgult külső leveleket; a nagyobbakat vághatod félbe, hogy egyszerre puhuljanak. Forrásban lévő vízben körülbelül 6–8 perc alatt készül el, félbevágva, vágott felével lefelé 200 °C körül sütve 20–25 perc alatt karamellizálódik a széle. A kelbimbó zsírszegény, ezért a sütéshez kevés olaj vagy pirított szalonna is jól áll neki; a gesztenye, a mustár, a citrom, a parmezán és a dió is illik hozzá, levesekbe és ragukba is jó. Profi tipp: amint villával könnyen megszúrható, vedd le a tűzről, mert a túlfőzött kelbimbó lesz szagos és keserű.