Szárított paradicsom

Szárított paradicsom: amikor a víz elpárolog, az íz tömörebb lesz

Ráncos, sötétvörös, kissé rágós: a szárított paradicsom első látásra nem sok jót ígér, de néhány szelete a camembertes tésztát, a szószt vagy a rántottát is mélyebbé teszi. A víz eltávozásával az édes-savanykás aroma összesűrűsödik, ezért kis mennyiség is elég belőle, és sokáig várhat a spájzban.

Eredet és történelem

A paradicsom szárítása a Földközi-tenger vidékén, főleg Dél-Olaszországban régi hagyomány: a nyári bőséget hagyományosan a napon, deszkákon vagy tetőkön szárítva mentették át a télre. Az olaszok „pomodori secchi”-nek, azaz száraz paradicsomnak nevezik. A szárításhoz szívesen használnak hosszúkás, húsos, kevés levet tartalmazó fajtákat, mert azok gyorsabban száradnak, és tömörebbek maradnak. A szárítás előtt a paradicsomot általában félbevágják, így a víz könnyebben távozik. Ma sok terméket szárítóban vagy kemencében készítenek, a piacon pedig kétféle kapható: a teljesen kiszárított, bőrszerű és a lágyabb, gyakran olajban tartott változat. Nálunk „aszalt paradicsomnak” is hívják, ahogyan a gyümölcsök szárítását is aszalásnak nevezzük.

Érdekességek és meglepő tények

• A friss paradicsom több mint 90 százaléka víz, ezért szárítva a tömege a töredékére csökken.
• A „napon szárított” felirat nem mindig jelent valódi napszárítást: előfordul, hogy a termék szárítóban vagy kemencében készült.
• Száraz állapotban 100 grammra vetítve nagyjából tízszer annyi rostot tartalmaz, mint a friss paradicsom, a cukra és az íze is sokkal töményebb.
• Az olajban eltett változat olaját is felhasználhatod: átveszi a paradicsom és a fűszerek ízét, salátaöntetbe vagy tészta meglocsolására is kiváló.
• A szárított paradicsom szívesen visszaissza a vizet: forró vízben pár perc alatt megpuhul, az áztatólé pedig ízes marad, szószba vagy levesbe is tehető.

Hasznos tudnivalók a konyhában

Vásárláskor eldöntheted, melyiket használod: a teljesen szárított, bőrszerű darab hosszan eltartható, a puha, olajos változat azonnal használható. Nézd az összetevőket is, mert egyes termékekhez sót, fűszert vagy tartósítószert adnak. A jó darab hajlékony, egyenletesen sötétvörös, illata édeskés-savanykás, nem dohos vagy égett.

A szárított paradicsomot légmentesen zárt üvegben vagy dobozban, hűvös, száraz, sötét helyen tárold, mert a nedvességtől megpuhul és penészedhet. Az olajban tartott terméket felbontás után a hűtőben tartsd, az olajszint alatt. Házilag csak jól kiszárított darabot tegyél olajba, kis adagot készíts, tartsd hűtőben, és hamar használd fel, mert a levegőtől elzárt, olajos közegben romlás alakulhat ki.

Krémes sajtos tésztákhoz, sült camemberthez, pestóhoz, focacciába, rántottába és salátába is illik, kecskesajttal, mozzarellával, bazsalikommal, olívával, kapribogyóval és fokhagymával párosul. Profi tipp: a kemény, bőrszerű darabot ollóval sokkal könnyebb csíkokra vágni, mint késsel, és mivel tömény az íze, először kevesebbet tegyél be, majd kóstolj.