Napraforgómag

Napraforgómag: egy virágzatból több száz, akár több ezer mag

Egyetlen napraforgótányér több száz, nagyobb fejnél akár több ezer magot is érlel, szabályos spirálokban. Ez a bőség magyarázza, hogy a napraforgómag nálunk hétköznapi alapanyag: héjasan a szotyi, hántolva pedig a müzliszeletek, a pékáruk és a saláták ropogós, enyhén diós, olajos szereplője. Ropogtatni és tésztába dolgozni egyaránt jó, főleg ha előbb kicsit megpirítod.

Eredet és történelem

A napraforgó (Helianthus annuus) Észak-Amerikából származik, ahol az őslakos népek már több ezer éve termesztették a magjáért: ették, lisztté őrölték, olajat nyertek belőle. A spanyol felfedezők a 16. században hozták Európába, ahol sokáig főként dísznövényként ültették. Olajnövényként a 19. században, Kelet-Európában terjedt el tömegesen. Ma a világ egyik legfontosabb olajos növénye, és sok országban termesztik, Magyarország pedig az európai napraforgó-termelők közé tartozik: nálunk a nagy szántóföldi kultúrák egyike, a nyáron sárgálló táblák a magyar táj ismerős képei. A napraforgómag így egyszerre mindennapi nassolnivaló és az étolajipar alapanyaga.

Érdekességek és meglepő tények

• A fiatal napraforgó virágzata napközben követi a Nap járását, a kifejlett tányér viszont többnyire kelet felé fordul.
• A magok spirális rendben ülnek: a két irányba futó spirálok száma jellemzően szomszédos Fibonacci-számok.
• A napraforgó „magja” valójában egy termés, amelynek héja a termésfal; a fogyasztott belső rész az igazi mag.
• Sütés közben a napraforgómag zöldes árnyalatot kaphat a sütemény belsejében, ha szódabikarbóna vagy sütőpor is van a tésztában; ez csak színhatás.
• A magyar háztartások egyik legelterjedtebb étolaja a napraforgóolaj, amelyet ugyanebből a magból sajtolnak.

Hasznos tudnivalók a konyhában

Hántolt magot világos, egyenletes, ép szemekkel válassz, friss, enyhén diós illattal. A héjas szotyi héja legyen ép és fényes, a mag telt; kerüld az avas, festékes szagú vagy penészes szemeket.

Az olajos magot légmentesen zárt edényben, hűvös, sötét helyen tárold, hosszabb időre a hűtőben vagy a fagyasztóban. A pirított, sózott szotyi gyorsabban veszít az ízéből, ezért kisebb tételben vásárold.

Száraz serpenyőben pár percig pirítsd, közben folyamatosan kavargasd, majd szórd salátára, krémlevesre, zabkásába, vagy dolgozd müzliszeletbe; pirítva jóval ízesebb, mint nyersen. Jól illik hozzá a méz, a zab, az aszalt gyümölcs, a sütőtök és a lágy sajtok. Profi tipp: pirítás után hagyd kihűlni, mielőtt zárt edénybe teszed, különben a maradék meleg pára megpuhítja.